Édesség szó jelentése
édesség (főnév)
1. Cukoríz; ételnek, italnak cukorhoz vagy mézhez hasonló íze.
A gyerek a mandarin édessége után már nem is akart csokoládét enni. A bor jellegét négy dolog határozza meg: a szín, a szesztartalom, a zamat és az édesség.
2. Cukorízű csemege, íze miatt előszeretettel fogyasztott nyalánkság, sütemény, csokoládé, cukorka, bonbon.
A gyerekek a reformóvodában nem kaptak édességet, csak gyümölcsöt. Az édességek nagyon sok cukrot tartalmaznak, ezért károsak a fogakra.
3. Átvitt értelemben: Boldogságot okozó jellemző. A szóban forgó dolog olyan tulajdonsága, jellegzetessége, hogy jóleső érzést, boldogságot okoz.
Az álom édessége végigkísérte egész nap, és jó kedvre derítette. A lány lassan megfeledkezett egy hete nem látott vőlegénye csókjainak édességéről.
4. Régies: Hízelgés; nyájaskodó szó vagy beszéd.
A csábító édességekkel telebeszéli a lány fejét. A sok édesség orránál fogva vezette a vénlányt.
Eredet [édesség < édes + -ség (főnévképző)]