Árulás szó jelentése
árulás (főnév)
1. Áruba bocsátás; termékek értékesítése pénzért más hasznos dolgokért cserébe.
Az árulás helye régen többnyire a piac volt. Az árulás után a kofa a megmaradt almát odaadta a szegény gyerekeknek.
2. Illetéktelenek kezére juttatás. A rábízott dolgok, információk, vagy akár társak átadása (vagy megszerzésük lehetővé tétele) olyan személyek számára, akik szemben állnak az átadó saját csoportjának érdekeivel, céljaival, és ezért várhatóan ártani fognak annak. Tudatos károkozás a saját társaknak az ellenség felhasználásával: az ígéretek és megállapodások megszegése.
A készülő találmány adatainak eladása árulás volt a vállalattal szemben. Árulás a fiatalokkal szemben, ha elhitetik velük, hogy a drogok nem igazán ártalmasak.
3. Visszaélés a társak bizalmával. Az ígért segítség és hozzájárulás elmulasztása. Működési állapot, amikor egy személy korábban bizalmat kapott, de erre méltatlannak bizonyul, mert hasznos hozzájárulás helyett kárt okoz. A benne megbízó csoport vagy személy cserbenhagyása. Saját tisztességének és önbecsülésének megszűnése, mivel feladta a célt, aminek követésére hűséget fogadott.
Az árulás állapotába úgy juthat legkönnyebben az ember, ha segítséget ígér, de csak saját érdekeit veszi tekintetbe, így kárt okoz. Ha valaki megcsalja a párját, akkor tulajdonképpen árulást követ el, mert hűtlen lesz.
Eredet [árulás < ómagyar: árulás (áruba bocsátás) < árul + -ás (főnévképző)]
