Ártás szó jelentése
ártás (főnév)
1. Baj, kár okozása; rossz hatás kiváltása vagy elérése; anyagi vagy erkölcsi hátrány okozása.
Az ártás a romboló szándék megnyilvánulása. Az ártás akarása nem tartozik az ember alapvető személyiségéhez. Az ártás gyakran tudatlanságból vagy felelőtlenségből következik be.
2. Népies: Átok megnyilvánulása, amit ráolvasás, megrontás vagy más rejtélyes gyakorlat vált ki; varázslattal, igézettel kiváltott baj, kár.
A nyakban viselt keresztről azt tartják, hogy megvéd az ártástól. A boszorkány le tudja venni az ártást.
3. Népies: Átok kimondása, ami ráolvasással, megrontással vagy más rejtélyes varázslattal, igézettel történik.
A boszorkány ártással akar magának előnyt szerezni. A varázsszavak kimondása az ártás módszeréhez tartozik.
Eredet [ártás < árt (ige I.) + -ás (főnévképző)]
