Állóhullám szó jelentése
állóhullám (főnév)
1. Fizika: Energiajelenség; állandósult energiatömeg, amely hosszabb ideig vagy végleg fennmarad. Két energiaáramlásból alakul ki, amelyek egyforma erejűek és egymással ellentétes irányúak.
Ha két mágnest egymáshoz érintünk, erős állóhullám alakul ki az érintkezésük helyén, és összetartja őket. A hátfájás akkor kezdődik, amikor egy idegpályán a mozgásra utasító energiacsomag ellenében hirtelen egy megállító energiacsomag is megjelenik, és a kettő egymással összeütközve állóhullámot képez.
2. Fizika: Tartós rezgés, amely akkor alakul ki, ha két azonos hullámhosszú és egyező fázisú hullám egymással ellentétes irányban halad át egyazon anyagon, például ugyanazon hullám előrehaladó és visszaverődő részének találkozásánál. Az állóhullámban a csomópontok látszólag nyugalmi helyzetben vannak és a közöttük levő pontok rezegnek.
A folyamatos rezgés állóhullámot alakít ki a csésze teán. A gitár pontosan középen megérintett húrján állóhullám alakul ki. A lézerfény egyfajta irányított állóhullám.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
