Állag szó jelentése
állag (főnév)
1. Anyagsűrűség, halmazállapot; anyag, testrész, tárgy tömörsége; anyag alkotórészeit, részecskéit összetartó erőhatás.
A szilárd tárgyak állagukat hosszú időn át megőrzik. A tojáshab állaga puha.
2. Minőség tartóssága; tárgy, épület állapota; fontos állandó jellemzők együtt, amik olyanná és azzá tesznek egy létezőt, amilyen.
Megjavították a tetőt az épület állagának megőrzése céljából. A hajó állaga remek, csak modernebb műszerek szükségesek.
3. Orvosi, biológia: Egynemű rész egy élőlény szervezetében, más hasonlótól élesen különváló jellegű anyag.
A csontok szivacsos állaga adja a rugalmasságot. Az agy külső állaga a szürkeállomány.
4. Jogi: Állandó rész, amely egy vagyon, örökség eleme, alapja; állomány.
Az örökösök az állag egymás közti elosztása miatt perelnek. A végrendelet szerint a családi vagyonnak van egy oszthatatlan állaga is, amit kizárólag az első szülött fiú örököl.
5. Régies, filozófiai: Változatlan lényeg egy lényben vagy dologban, amely mindig állandó marad, de a hozzá kapcsolódó járulékok módosíthatják a megjelenését, mennyiségét, minőségét, viszonyait, a lét- és cselekvésmódjait. Az állag nem csupán része, járuléka egy lénynek, jelenségnek, dolognak, hanem ez a legfőbb eleme.
A gondolat állaga hat az anyagi világ állagára. Az ember mint szellemi lény az a gondolkodó állag, amely a testet irányítja. Az elhunyt szellemi állaga elhagyta testét.
Eredet [állag < újmagyar: állag (anyag) < áll (főnév) + -ag (főnévképző)]
