Áldozás szó jelentése
áldozás (főnév)
1. Felajánlás szertartással vallásos keretek között; isten vagy istenek részére átadott értékes dolog vagy élőlény. Az ilyen ajándékot vallásos szertartás keretében tűzzel megsemmisítik, megölik, illetve azt a közösség lakomán elfogyasztja vagy a pap magához veszi.
A sámán fehér lovat vezet az áldozásra. Az áldozás lakomával folytatódik, amikor esznek a leölt ló testéből.
2. Átvitt értelemben: Alázatos hódolat egy hatalmasság vagy magasabb rendű cél, nemes dolog előtt; dicső tett vagy adomány fölajánlása egy magasztos cél érdekében.
A katona hőstettét áldozásnak szánta a haza oltárán. Az szoboravató ünnepség a hősök emlékének tett áldozás lett.
3. Vallási: Az ostya és a bor megszentelése egy keresztény egyház szertartásán (misén, úrvacsorán); a megszentelt ostya (és bor) magához vétele; lásd még oltáriszentség.
A buzgó hívő minden vasárnap részt vesz az áldozáson. A pap elvégzi az áldozást.
4. Vallási: Szertartásrész (a misében), amelyben az ostya és bor megszentelése történik.
A késő hívő az áldozásra még odaért a templomba. Az áldozás után már a mise vége következik.
Eredet [áldozás < áldoz + -ás (főnévképző)]
