Tank szó jelentése
tank (főnév)
1. Katonai jármű; erős fegyverzetű és páncélzatú, lánctalpakon guruló, nagyon nehéz, háborús jármű, amelybe egy ágyú méretű lőfegyver is be van építve.
A tank mindenen átment. A tank megvédi a benne lévő katonákat a lövésektől.
2. Üzemanyagtartály.
3. Dohányjárom.
Eredet [tank < angol: tank (harckocsi < tartály) < portugál: tanque (tartály) < szanszkrit: tadagam (medence, tómeder)]
Megjegyzés: A „harckocsi” neve úgy lett tank, hogy az első példányok titkos szállításakor „tank” (azaz tartály) felirat volt megtévesztésül a szállítmány deszkaburkolatán.
