Zene szó jelentése
zene (főnév)
Dallamok rendszere. Különböző magasságú hangok ritmusos, ütemes összhangja. Hangszerekkel és énekhanggal megszólaltatott ismétlődő, szép hangsorok egyes gondolatok és hangulatok kifejezésére. A zenében a ritmus közvetíti a mozgást, erőfeszítést, a dallam kelt érzéseket, hangulatokat, és a szöveg ad át gondolatokat.
Amikor a hangversenyteremben a zene véget ér, a közönség állva tapsol. A zene hallgatása közben teljesen kikapcsolódhat az ember. Van olyan munka, ami közben zenét is hallgathatunk.
Eredet [zene < középmagyar: zene < ősmagyar: zeneg (zeng) < dravida: sand (zendül, csendül)]
