Válaszol szó jelentése

válaszol (ige)

1. Kérdésre odaillő gondolatot közöl; szóban vagy írásban, esetleg taglejtéssel tudatja, mire gondol a feltett kérdéssel kapcsolatban.

Az ügyvéd arra kéri a tanút, hogy csak igennel vagy nemmel válaszoljon. A hivatal levélben válaszol a beadványra.

2. Megjegyzését, véleményét közli írásban egy kapott megnyilatkozásra, véleményre, kijelentésre, gyakran azzal vitázva vagy arra viszonzásként.

A szerző egy cikkben válaszol a lapban megjelent kritikára. A címzett pár sorban válaszol a kapott levélre.

3. Átvitt értelemben: Odaillővel viszonoz egy cselekvést, felhívást, jelenséget; ellenhatásként tudtul ad.

A várra kilőtt ágyúgolyókra a falakról is ágyúk válaszolnak. A pályázati felhívásra sokan válaszolnak már az első napon.

Eredet: [válaszol < ómagyar: válasz (felelet, felezés) + -ol (igeképző) < ősmagyar: válasz (felezés, felezőpont, fordulópont) < vál(ik) + -asz (főnévképző)]
Megjegyzés: Az eredeti logika szerint aki „válaszol”, az „elválasztja, megfelezi” a beszélgetés útját, tehát fele úton őfelé megy a szó, fele úton visszafelé. Lásd még: felel, felesel

Lezárva 7K: 2013. április 15., 18:03