Valóság szó jelentése
valóság (főnév)
1. A létezők összessége; elsősorban a fizikai világ, a benne rejlő összes lehetőséggel és kapcsolattal együtt. A valóság mindaz, ami bizonyos formában akár a fizikai világhoz kapcsolódóan, akár nem, de létezik, megvan vagy végbemegy, történik. A valóság a létező dolgok, történések, hatások szerves egységbe tartozó összessége.
A valóság nagyon messzire terjed. Valóság az is, ami a legtöbb ember számára igaz.
2. Érzékelt környezet; a világ egy része, amilyennek egy személy pillanatnyilag látja a hangulatának és korábbi megfigyeléseinek befolyása alatt.
Az ittas vezető más valóságot látott, ezért lehajtott az útról. A valóság nagyon nyomasztó és reménytelen volt a koldus számára, pedig gyönyörűen ragyogott a tavaszi napsütés.
3. Egy jelenség teljes megnyilvánulása, ahogy azt érzékelni lehet.
Amikor megértette a kialakult helyzetet, akkor az a maga teljes valóságában megmutatkozott előtte. A valóság pontos érzékelése elengedhetetlen a jó döntéshez.
4. Igaz állítás; a tényállás helyes megállapítása.
A valóság mindig az alapján áll össze, amikor kiderül, mi is történt ott és akkor. A nyomozó közel járt már a valósághoz: jól tudta, hogy mindjárt előkerül a tettes.
Eredet [valóság < való (főnév) + -ság (főnévképző)]