Vakmerőség szó jelentése
vakmerőség (főnév)
1. Észszerűtlen hajlandóság egy ismeretlen veszélyeket rejtő cselekedet megtételére. Felelőtlen elszántság, a veszéllyel nem törődő kérkedés. Meggondolatlan kedv egy bátor, ám sokszor (észszerűtlenül) veszélyes tettre.
Néha nagy vakmerőség kell a sziklamászáshoz. A vakmerőség nem számol a következményekkel. A politikus részéről nagy vakmerőség volt felkészületlenül nyilvánosság elé lépni.
2. Lelki erő, életerő, amely szükséges az életben felmerülő, céljaink elérésével szemben álló akadályok legyőzéséhez. A vakmerőség lankadatlan kitartást és becsületességet jelent saját magunkkal és céljainkkal kapcsolatban, amely kell igazunk megvédéséhez is. A vakmerőség szembenézés a veszélyekkel és azok leküzdése.
A tűzoltót a vakmerősége átsegíti az akadályokon. A vakmerőség a zsenik egyik fontos erénye.
Eredet [vakmerőség < vakmerő + -ség (főnévképző)]
