Vagon szó jelentése
vagon (főnév)
1. Vasúti teherkocsi. Árufuvarozási, teherszállítási célra használt, sínen közlekedő vasúti jármű, amelynek nincs önálló meghajtása.
A mozdony szénnel megrakott vagonokat húz az erőműbe. Az autógyárból vagonokon szállítják az új gépkocsikat az autókereskedőkhöz.
2. Régies: Vasúti személykocsi. Személyszállítási célra használt, sínen közlekedő vasúti jármű, amelynek nincs önálló meghajtása.
Az utasok kényelmes vagonokban utaznak a gyorsvonaton. Az első osztályú vagonban több hely jut egy utasnak és nagyon kényelmesek az ülések.
3. Elavult: Bányában használt szállítókocsi. Keskeny vágányú sínen futó, kisebb űrtartalmú szállítókocsi kibányászott ásványok, ércek, szén, illetve nyersanyagok szállítására; csille.
A bányából kis villanymozdony húzta fel a vagonokat. Régen ló húzta a szénnel telepakolt vagont.
Eredet [vagon < német: Waggon (vagon) < germán: wakon, wagen (szekér, „szállító”) < latin: vehiculum (szekér, szállító eszköz) < veho (szállít, visz)]
