Tiszteletbeli

2. Elismerésként megválasztott, kinevezett (személy), akiben a tekintélye, tapasztalata miatt bíznak meg. Ezért a tevékenységéért nem jár neki fizetség, és önálló rendelkezési jogkört sem kap.

Az ülést egy tiszteletbeli elnök vezette. A rendes tagok mellett a tiszteletbeli tagok is részt vettek az évzáró ünnepségen.

2. Teljes felelősséggel felvállalt (tett); az erkölcsi szembenézés képességével jellemezhető (megnyilvánulás).

Ha a hibázó ember eleget tesz a tiszteletbeli kötelességeinek, akkor jóváteszi a vétkét. Az ember tiszteletbeli törekvését a jóra lelkiismeretnek hívjuk.