Tibeti szó jelentése
tibeti (melléknév)
1. Közép-ázsiai (nyelv, betűk), amelyet a Himalájában és a tőle északra fekvő fennsíkon beszélnek, illetve használnak írásra.
A tibeti nyelv csak egy szótagú szavakból áll. A tibeti nyelv és történelem nemzetközileg is jelentős kutatója volt Kőrösi Csoma Sándor, az első tibeti-angol szótár megalkotója. A képen a tibeti írás látható.
2. Közép-ázsiai (ember, nép), amely részben a Himalájában és attól északra fekvő fennsíkon él.
A tibeti népnek nincs saját hazája. A tibeti emberek vallási és politikai vezetője a Dalai Láma.
3. Közép-ázsiai népre jellemző (szokás, kultúra), hozzájuk kapcsolható (dolog), általuk lakott (terület, település).
A tibeti vallás a buddhizmus egyik ágához tartozik. A tibeti kultúra jelentős épületei Bhutánban és Nepálban vannak. A Himalájától északra fekvő nagy fennsík tibeti terület.
Eredet [tibeti < Tibet (tulajdonnév) + -i (melléknévképző)]
