Telel szó jelentése
telel (ige)
1. Hideg évszakot eltölt egy helyen egy ember, állat; fagyos idő alatt egy helyen huzamosabb ideig tartózkodik.
A medve egy mély barlangban telel. A juhász a nyájjal együtt a faluban, fedett helyen telel.
2. Szabadságon van a hideg évszak idején; hideg időszak alatt üdül.
A gazdag család a trópusi üdülőhelyen telel. A baráti társaság a karácsony utáni héten a hegyekben telel.
3. Hajó áll egy kikötőben, amíg a hideg évszak tart.
A hajók a kikötőben telelnek. A jacht a szárföldre vontatva telel.
4. Életben marad egy növény a hideg évszakon át; a hideg időt egy helyen kibírja, elviseli.
Az őszi vetés a hótakaró alatt jól telel. A virág a pincében telel, mert ott nem éri fagy.
Eredet [telel < tél + -el (igeképző)]
