Tartás szó jelentése
tartás (főnév)
1. Kézzel fogás; egy helyben mozdulatlanul visszafogás.
A kezemben lévő csésze tartása miatt elfáradt a karom. A gazda feladata a kutya tartása, ha egy embert meg akar támadni.
2. Jellegzetes testhelyzet, ahogyan egy személy vagy állat egész teste vagy egy testrésze áll.
A diák görbe a tartása orvosolható sok mozgással. A fiatal ló tartása erőt sugall.
3. Átvitt értelemben: Határozott jellem; nagyfokú tisztesség és becsület, amely nehéz helyzetekben is magabiztossá tesz.
A vezetőt hiába próbálják elmozdítani, a tartása töretlen. A feleségnek tartást adott a bizalom a férjében.
4. Átvitt értelemben: Állat nevelése; haszonállat rendszeres gondozása és etetése.
Az állatok tartása nagy odafigyelést igényel a gazdától. A lovak tartásához nagy terület kell.
5. Szleng: Rendszeres pénzjuttatás; egy külön élő személy támogatására havonta vagy rendszeresen adott összeg; tartásdíj.
Az elvált asszony megkapja a havi tartást a gyerektartásra kötelezett volt férjétől. Az idősek tartást kapnak cserébe a házért, ami a haláluk után az eltartóé lesz.
Eredet [tartás < tart + -ás (főnévképző)]
