Tűrés szó jelentése

tűrés (főnév)

1. Kellemetlenségek elviselése; zavaró idegesítő vagy elfogadhatatlan körülmények elnézése más személyben vagy dologban anélkül, hogy megpróbálnánk megváltoztatni.

Kitartó tűrés kellett ahhoz, hogy nyugodtan üljek a szúnyogoktól hemzsegő vízparton horgászás közben. Az apuka békés tűréssel viselkedett a lánya ápolatlan hajú udvarlójával.

2. Műszaki: Megengedett eltérés; egy méret vagy érték elfogadható pontatlansága, amennyi még nem zavarja a működést.

A furat tűrése akkora, hogy a csavar könnyen beleférjen. A tűrés lehet plusz vagy mínusz érték is, tehát lehet nagyobb vagy kisebb az előírtnál.

Eredet [tűrés < tűr (ige I.) + -és (főnévképző)]