Tény szó jelentése
tény (főnév)
Megalapozott állítás, a valóságot tükröző, igaznak tekintett, és általánosan elfogadott megegyezés, ahogy a dolgok megtörténtek, vagy ahogy a dolgokat megfigyelték – ellentétben egy feltételezéssel vagy véleménnyel. Ennek segítségével tudunk meg többet a környezetünkről, a körülöttünk levő világról. Ilyen adatok segítségével döntünk.
A felhozott tények az elmondottak ellen szólnak – mondta a bíró a tárgyaláson. Ne hallgassa el azokat a tényeket, amelyekről tudomása van – figyelmeztette a tanút az ügyvéd. A tudományok igyekeznek tényekre alapozni az állításaikat.
Eredet [tény < t(esz) + -ény (főnévképző)]
