Tárgy szó jelentése
tárgy (főnév)
Kézzelfogható dolog, amely határozott alakkal, keménységgel rendelkezik.
Az embert sok kisebb-nagyobb tárgy veszi körül. A tárgyak egy része eszköz, amit más tárgyak megmunkálásához használunk. A kés egy éles pengéjű tárgy. A számítógép is egy tárgy, még akkor is, ha látszólag „nagyon sokat tud”.
Eredet [tárgy < ómagyar: tárgy < ősmagyar: tárd, tard (tárgy; cél: ahová „tart” valami) < dravida: tarittal (megáll, marad)]
Lásd még: tart, tárcsa
További részletezés
1. Szilárd dolog az anyagi, fizikai világban, ami érzékelhető, megfogható.
Terítéskor különféle használati tárgyak kerülnek az asztalra. A tárgyakról köztudott, hogy nem gondolkodnak.
2. Érdeklődés célja; személy vagy dolog, aki vagy ami magára vonzza a figyelmet, vagy bizonyos érzést okoz.
Az osztály legszebb lánya a fiúk csodálatának tárgya. Beszélgetésünk tárgya a továbbtanulás lesz.
3. Különálló tudás illetve tevékenységi kör, amely mögött más hasonló területektől jól elhatárolható elmélet és gyakorlat, illetve az ezekhez kapcsolódó technológia áll; szakterület, résztudomány vagy tudomány.
A fizikához szorosan kapcsolódik a matematika tárgya. A csillagásznak egy meghatározott szinten tisztában kell lennie az atommagban lezajló folyamatok tárgyával is.
4. Iskola, oktatás: Intézményesen oktatott tananyag. Egy iskolatípusban tanított szakterület, tudomány vagy résztudomány, amelyet egy tanító vagy tanár oktat előre meghatározott heti órarend szerint. Célja az iskolatípusnak megfelelő szintű elméleti és (esetleg) gyakorlati ismeretek elsajátíttatása a tanulókkal.
A vizsgaidőszakban hat tárgyból kell vizsgázniuk az első éveseknek. Az általános iskolában az alsó tagozatban van környezetismeret tárgy, amiből később biológiát, kémiát és más természettudományokkal foglalkozó tárgyakat tanítanak a felső tagozaton.
5. Filozófia: Egy dolog, amelyre a szóban forgó gondolati tartalom vonatkozik.
A filozófia professzor előadásának fogalmi tárgya maga az Ember. A tárgyról egy kisebb vita is kialakult a hallgatók között.
6. Nyelvtan: Az a személy vagy dolog, akire vagy amire közvetlenül irányul a cselekvés, történés (az igével kifejezett változás), amit az alany tesz a mondatban. Mivel az ilyen szó vagy kifejezés az ige egyik körülményét pontosítja, ezért a határozók egyik speciális fajtája. Lásd: tárgyhatározó
A „Megfőztem a levest” mondatban a „levest” a tárgy. Ebben a mondatban: "Mindketten erős vonzalmat éreztünk”, a „vonzalmat” a tárgy.
Nyelvtani adatok
Nyelvtani tudnivalók
A 6. (nyelvtani) meghatározás szerinti értelemben a tárgy jele (tárgyrag): a név végéhez kapcsolt „-t” toldalék, amely a nevet a mondat tárgyává, azaz tárgyhatározóvá alakítja (tehát valójában képző).
A tárgyas mondatokban nem mindig mondjuk ki vagy írjuk le a tárgyat jelző „-t” toldalékot. A tárgyat jelző „-t” toldalékot olyankor szabad kihagyni a mondatból, ha a mondatot hallgató vagy olvasó személy e nélkül is tudhatja, hogy mi a tárgy. A tárgy ilyenkor is benne van a mondatban, de ennek jelét nem mondjuk ki hangosan, illetve nem írjuk le.
Nyitom a kaput. Edd meg az almád(at)! Hallom a susogásuk(at).
Lásd még: tárgyhatározó, tárgyi mellékmondat
Kifejezések
Humán tárgy – (Iskola: iskolai tananyag, illetve tanóra, amelyik az emberi gondolkodással, művészetekkel, az emberi tevékenységekkel vagy a társadalmi jelenségek közti kapcsolatokkal foglalkozik).
Reál tárgy – (Iskola, régies: a matematika és a természettudományok közé tartozó szakterületet oktató tananyag, illetve tanóra).
Lezárva 7K: 2010. július 15., 12:42
