Szép szó jelentése
szép (melléknév)
Tetszetős kinézetű (dolog), amelyet szívesen érzékelünk. Érzékeket gyönyörködtető és ezáltal a megfigyelő hangulatát, érzéseit javító (jellemző, tulajdonság).
A festmény egy szép virágot ábrázol. A színésznőnek szép arca van. A szép zenét sokan megtapsolták.
Eredet [szép < ómagyar: szép < ősmagyar: zéb, szab (szép) < dravida: sevvi (szépség) < siva (szép, sima, csiszolt)]