Szonett szó jelentése
szonett (főnév)
1. Irodalmi: Tizennégy sorból álló vers; tizennégy (rendszerint 10–11 szótagos jambikus, ritkábban trocheusi) sorból álló, többnyire két négysoros és két háromsoros szakaszra oszló, szigorúan kötött szerkezetű, olasz eredetű lírai vers.
Shakespeare szerelmes szonetteket írt. A fiatalember levelében egy szonettet idéz.
2. Irodalmi: Kötött versforma, amely ilyen (1) költeményekre jellemző.
A költő szonettben fejezi ki érzelmeit. Kellő gyakorlással elsajátítható a szonett formája.
Eredet [szonett < francia: sonnet (szonett) < sonet (dal) < son (hang) < latin: sono (hangzik) < szanszkrit: svana (hang)]
Lezárva 7K: 2012. április 11., 07:24
