Szonett szó jelentése
szonett (főnév)
1. Irodalmi: Tizennégy sorból álló vers; tizennégy (rendszerint 10–11 szótagos jambikus, ritkábban trocheusi) sorból álló, többnyire két négysoros és két háromsoros szakaszra oszló, szigorúan kötött szerkezetű, olasz eredetű lírai vers.
Shakespeare szerelmes szonetteket írt. A fiatalember levelében egy szonettet idéz.
2. Irodalmi: Kötött versforma, amely ilyen (1) költeményekre jellemző.
A költő szonettben fejezi ki érzelmeit. Kellő gyakorlással elsajátítható a szonett formája.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.