Szerzet szó jelentése
szerzet (főnév)
1. Bizonyos célra alkotott intézet; a római és görög egyházban olyan férfiak és nők testülete, akik ünnepélyes fogadás által magukat közös kolostori életre kötelezték.
Szent Benedek szerzete.
2. Koholt csíny.
3. Bizonyos sorozat, rend, melyben valamit tenni, végezni kell.
Ő szerének szerzete szerint.
4. Eretnekség.
Melyet szerzetnek mondanak.
5. Különös csodalény.
Miféle szerzet az?
Eredet [szerzet < szer(e)z + -et (főnévképző)]