Szerencse szó jelentése

szerencse (főnév)

1. az a feltételezett hatalom, ami jót vagy rosszat hoz az embereknek.

Szerintem a szerencse nem véletlen.

2. azok a jó (vagy rossz) dolgok, amelyek úgy tűnnek, hogy véletlenül történnek meg velünk.

Nem szerencsém volt, hanem tudok irányítani.

3. Társalgási nyelven: örülök, hogy szerencsém van látni Önt.

Eredet [szerencse < ómagyar: szerencse < ősmagyar: szerencsa, zerencs (szerencse) < dravida: siresu (szerencse < fordulat, „fordulás”) < suri (fordul, „sürög”)]
Megjegyzés: az eredeti elképzelés szerint a „szerencse” attól függ, hogy az égiek merre fordítják tekintetüket.

Kifejezés

A tenyerén hordozza a szerencse - (arra mondják, aki mindenben szerencsés).

A markában volt a szerencse - (elszalasztotta a szerencsét).

Űzőbe vette a szerencse.

Kifejezés

Szerencsét próbál - (kétes kimenetelű dologra vállalkozik).

Bal kezén hordozza a szerencse.

Közmondás

A szerencsét üstökön kell fogni.

Jól ragadd meg a szerencsét!

Mindenki a maga szerencséjének kovácsa.

Puszta szerencsére támaszkodni vakmerőség.

Legyen szerencsém máskor is - (látogasson meg máskor is).

Szerencsémnek tartom - (köszönésképpen, örülök, hogy találkoztunk).