Szenv szó jelentése
szenv (főnév)
1. Elavult: Testi-lelki, gyötrő kényelmetlenség érzete, amelyet türelemmel viselnek; szenvedés.
A betegség szenvét türelemmel viseli az ágyban fekvő férfi. A többféle fájdalom közül az egyik legrosszabb szenv a fogfájás.
2. Elavult: Erős érzelem, amely a hatása alatt tart egy személyt. Fokozott érzelmi feszültségű lelkiállapot; felkavart izgalom.
A családtagokat a rokonság szenve köti egymáshoz. A gyűlölet egy romboló szenv, amely elpusztítja az ezt érző embert is.
Eredet [szenv < ómagyar: szenv (szenvedés, kín) < ősmagyar: szönv (szenvedés, kín) < dravida: tunbu, tunbam (szenvedés) < tumbu, tummu (elvisel, kibír)]
Lezárva 7K: 2014. július 11., 10:54
