Szellem szó jelentése
szellem (főnév)
1. Láthatatlan lény, aki létezhet test nélkül, illetve testet irányítva is működhet, de nem ő az a test, ezért a fizikai érzékszerveinken keresztül őt nem tudjuk közvetlenül érzékelni, csupán az általa okozott hatások észlelhetők. A fizikai világ kötöttségeitől független értelmes tudat, akinek vannak saját szándékai és képességei, például megfigyel, csodál, szeret, megért, dolgokat kigondol és teremt.
Aki meghalt vagy kómában van, annak a szelleme távozott a testéből. Az ember saját szelleme az, amit úgy nevezünk: „én”. Néhányan észlelik más szellemek jelenlétét is.
2. Átvitt értelemben: Nagy kreativitással rendelkező ember. Egy kor nagy hatású gondolkodója.
Leonardo da Vinci, a középkor egyik nagy művésze és mérnöke korának nagy szelleme volt. Minden kornak megvannak a nagy szellemei.
3. Gondolati tartalom. Egy eszme, tan, gondolat lényegét, vagy egy alkotó életút gyümölcseit tükröző tartalom.
A pap a kereszténység szellemében élte le az életét. Az önzetlenség szelleme hatotta át cselekedeteit. Az apja szellemében járt el.
Eredet [szellem < újmagyar: szellem < ősmagyar: szellet (lélegzet) < dravida: chál (mozgás)]
