Szatíra szó jelentése
szatíra (főnév)
1. Szórakoztató műfaj, főleg írás, amely az emberi gyengeségeket irónia és gúny révén nevetségessé teszi, hogy jobb megértést adjon ezekről és rávezessen megoldásra.
A szatíra a vidám hangvétele miatt népszerű. A szatíra eszközével sok olyan igazságot ki lehet mondani, amit másképp nem tűrne ez az uralkodó rendszer. A forradalom leverése után a szatíra ostorával vágtak vissza az írók.
2. Irodalom: Gúnyos hangú költemény, illetve költészeti műfaj, amelyben a költő korának társadalmát, embertípusokban megszemélyesített jellegzetes hibáit, a visszás politikai és közéleti állapotokat pellengérre állítja és a gúny fegyverével támadva, erkölcsi megsemmisítésükre törekszik.
A szatíra római eredetű műfaj. A szatíra ábrázolási módszerei között szerepel az ábrázolt dolgok arányainak megváltoztatása, a kicsinyítés, a nagyítás, a túlzás.
3. Irodalom, film, színház: Gúnyos hangú mű, amely a szórakoztató műfajhoz hasonlóan a társadalmi, politikai állapotok gúnyos rajza.
A „Ponyvaregény” című film egy szatíra. A filmbeli szatíra más színészi játékot kíván, mint a más műfajú film. A néző nem mindig nevet a szatíra jelenetein. Karinthy Frigyes „Az így irtok ti” című művében a magyar irodalmi alakok szatíráját írta meg.
4. Irodalom: Ostorozó gúny különösen irodalmi műben, filmben. Gúnyolódó természet, jelleg.
Mikszáth Kálmán humora szatírával vegyül. Eötvös József: „A Falu jegyzője” című művében is van szatíra, amely a vármegyerendszert gúnyolja ki.
Eredet [szatíra < latin: satira (szatíra, vegyes versek) < satura (egyveleg < vegyes tál) < satur (jóllakott) < satis (elég)]
