Szükség szó jelentése
szükség (főnév)
1. Személyes igény mindarra, ami egy embert a saját megítélése szerint joggal megillet a munkájáért, hozzájárulásáért. Az anyagi és szellemi javak iránti egyéni elvárás, aminek csak az elfogadási képesség és a képzelőerő szab határt.
Egy nőnek szüksége van sok szép ruhára. A tévénézés nem elégíti ki a kulturális igényeimet, másra is szükségem van.
2. Személyes kívánság; határozott igény és terv egy hasznos, szükséges dolog szerzésére.
Hamarosan szükségem lesz az ollóra. Szükségem van egy rendes fickóra.
3. Minimális elvárás, ami nélkül nem lehet működni, fennmaradni. A legkisebb feltétel egy cél eléréséhez, egy dolog megtételéhez.
Az ételekre mindennap szükség van. Mindenképpen szükség van a család havi számláinak és költségeinek kifizetésére.
4. Körülmények kényszerítő ereje; külső hatás vagy belső indíttatás, ami kényszerít egy személyt, hogy egy bizonyos módon cselekedjen.
A házigazdának szükségből kellett a fürdőkádban aludnia, mert az egész lakás tele volt a rokonaival. A lány kövérnek gondolta magát, és ezért szükségét érezte a koplalásnak.
5. Általános nélkülözés, szegénység; szűkösség. Nem rendelkezés elég pénzzel vagy más fontos dolgokkal.
A csavargónak nem volt semmije, nagy szükségben élt. A szükség nagy úr!
6. Szleng: Vécére menés igénye; testi kényszer érzékelése széklet vagy vizelet ürítésére.
A gyereket ki kellett vinni vécére a szüksége miatt. A feleségem már otthon elintézte a szükségét.
Eredet [szükség < szűk + -ség (főnévképző)]