Szél szó jelentése

szél (főnév I.)

Ragozva: szelet, szelek, szele.

1. erősen mozgó levegő. A légköri levegőnek a mozgása zúgó hangzástól kísérve.

Meleg szél fúj.

2. A belekben keletkező lég, mely vagy a torkon felböfög vagy az alfél nyíláson hangosan vagy halkan kitódul.

A szelek bántják. Megy tőle a szél.

3. Orvosi: a test valamely részének hirtelen megbénulása vagy reszketeg állapotba jutása (hemiplexia).

A karját, a nyelvét megütötte a szél. Szél érte.

4. Kósza hír.

Nem jó szél fúj felőle, gyanús hírben áll.

5. átvitt értelemben: szélrózsa

Eredet [szél < ómagyar: szél < ősmagyar: szele (szél) < akkád: sheer, shâr (szél) < sumér: lil (szél, lég)]