Sáfár szó jelentése
sáfár (főnév)
1. Régies: Vagyonkezelő megbízott, aki más személy anyagi javaira felügyel. Egy gazdaság felügyelője.
A gazdag kereskedő sáfárja felügyeli az üzleteket. A földesúrnak birtokonként egy-egy sáfárja van.
2. Régies, átvitt értelemben: Erkölcsi vagy eszményi értékek őre, gondviselője, aki arról gondoskodik, hogy a rábízott érték, szabály változás nélkül fennmaradjon, illetve rábízott képesség fejlődjön.
A jó főnöknek egyben a csapata sáfárjának is kell lenni. A család sáfárja elsősorban az apa. Az edző a helyi focicsapat egyik sáfára.
3. Elavult: Királyi megbízott; a legfontosabb hivatalok vezetője.
Az elhunyt sáfár helyére több család is jelentkezett a királynál. Az adószedő sáfáré volt a beszedett adók egyharmada.
4. Elavult: A hajcsárok felügyelője a marhakereskedőnél. A gulyát terelő emberek megbízott irányítója.
A sáfár vezetésével kihajtják a gulyát. A sáfár elkíséri a gulyát a legközelebbi vásárra.
Eredet [sáfár < német: Schaffer (gazdatiszt) < schaffen (munkálkodik, intéz) < germán: skepfan (készít)]
