Roncs szó jelentése
roncs (főnév)
1. Összetört, használhatatlan maradvány. Egy nagyobb eszköz, jármű vagy építmény összetört vagy leszakadt, eltorzult, használhatatlan tömege.
A lerombolt híd roncsai kilátszódtak a folyóból. A baleset helyszínéről elszállítják a roncsokat.
2. Átvitt értelemben: Használhatatlan darab. Egy eszköz vagy tárgy elhasználódott, leszakított vagy eltört maradványa.
A szétszakadt, kopott nadrág roncsát ki lehet dobni. A padláson tárolt láda tele van régiségek roncsaival.
3. Átvitt értelemben: Egy megrokkant személy, akinek teste nagyon megviselt a betegség vagy idős kor miatt.
A balesetet szenvedett férfi egy roncs lett. Az idős roncs már csak nagyon nehezen tud járni.
4. Átvitt értelemben: Visszamaradt töredék. Egy erősen megfogyatkozott vagy megromlott állapotú maradvány.
A család még egykori vagyonának roncsaiból él. Az elmúlt nagyság roncsai még látszanak a lepusztult házon.
Eredet [roncs < ron(t) + -cs (főnévképző I.)]
