Rokokó szó jelentése
rokokó (főnév)
1. Művészet: Régi stílusirányzat, amely a 18. században jött létre. Jellemzője a kecses, cikornyás vonalak és a finomkodó, mesterkélten díszes formák használata. Az ilyen stílusban készült művek túlzó módon mesés hangulatúak és könnyeden felszínesek.
A rokokó felismerhető a sok díszítésről. A kastély falfestményén lányok táncolnak egy mezőn, ezért biztosan rokokó.
2. Művészet: Hosszabb időszak, amikor a művészi alkotásokra, épületekre és más művekre a kecses, cikornyás vonalak, formák, illetve a mesés hangulat, könnyed felszínesség volt jellemző.
A rokokó évtizedeiben sok kastélyt felújítottak. A rokokó költője csilingelő rímekkel tűzdelte tele a verseit.
Eredet [rokokó < francia: rococo (rokokó) < rocaille (kavicsmozaik) < latin: rocca (kő)]
