Rendeltetés szó jelentése
rendeltetés (főnév)
1. Használati cél, amiért egy szerkezetet, eszközt, gépet létrehoztak vagy egy építményt, épületet felépítettek.
Az ajtón levő rácsnak az a rendeltetése, hogy ne tudjanak betörni. A hegesztőberendezés rendeltetése, hogy szilárdan összekapcsoljon fémből készült szerkezeti elemeket. A város főterén álló torony rendeltetése régen az volt, hogy a tetejéről tűzőrök figyelték a város utcáit, házait és a környező vidéket.
2. Betöltött szerep, amit egy intézmény, csoport vagy szervezet ellát.
Az iskola rendeltetése az, hogy az életben használható tudásra tanítsa a gyerekeket. Egy polgármesteri hivatal rendeltetése, hogy összehangolja a város életét és biztosítsa a fejlődését.
3. Életcél; egy személy döntéseinek alapja, tevékenységének legfőbb értelme.
Egy szabadságharcos rendeltetése, hogy minden ember és közösség élni tudjon az emberi jogaival. A tanár rendeltetése a hasznos tudás átadása.
4. Régies: Sorsszerű események sora, amelyek meghatározzák egy ember vagy közösség jövőjét.
Az emberek hajlamosak arra, hogy az életüket törvényszerű rendeltetésnek tekintsék. A hívő ember az istenhez imádkozik a jó rendeltetésért.
Eredet [rendeltetés < rendel + -tet (igeképző) + -és (főnévképző)]
