Rebellis szó jelentése
rebellis (főnév)
1. Ellenszegülő (személy), aki elnyomó hatalommal, körülménnyel, állapottal, ténnyel dacol, azt nem fogadja el.
Az apja szigora miatt rebellis kamasz dacosan felesel. Az iskola rendjét gyakran felforgató, rebellis tanulót eltanácsolják az intézetből.
2. Ellenszegülő személyre jellemző (magatartás, kijelentés, hozzáállás). Ellenszegüléssel kapcsolatos (állapot); a lázadás szándékát mutató (helyzet, körülmény).
Az apa nem szereti a fia rebellis hangját. A felkelés vezetőjének rebellis beszéde sokakat feltüzel.
3. Régies: Fegyveresen ellenszegülő (személy), aki erőszakos eszközökkel támad a vezetői, feljebbvalói, az uralmon levő rendszer ellen.
A rebellis matrózok elfoglalják a hajót. A rebellis nép ki akarja vívni a szabadságát.
Eredet [rebellis < latin: rebellis (lázadó, felkelő, „visszavágó”) < re- (vissza) + bello (harcol) < duellum (párviadal)]
