Rebarbara szó jelentése
rebarbara (főnév)
1. Nagy levelű keserű gyógynövény, amelynek levélszárát zöldségételként is fogyasztják.
Eredet [rebarbara < latin: rheubarbarum (rebarbara, „barbár gyökér”) < rheum ponticum (rebarbara, „pontoszi gyökér”) < radix (gyökér) + Pontus (Pontosz, tartomány a Fekete-tenger déli partvidékén) < görög: Pontosz (Fekete-tenger)]