Ragacs szó jelentése
ragacs (főnév)
1. Sűrű anyag, amely alkalmas tárgyak összetapasztására, egymáshoz rögzítésére.
A cipész ragaccsal erősíti össze a bőröket. Az asztalos ragaccsal javítja ki a fa hibáit.
2. Építészet, műszaki: Tapasz; általában (a felhasználás célja szerint) különféle összetételű, pépes, kenhető vagy agyagszerű (ragasztó)anyag, gyurma egyes tárgyak hézagainak vagy felületi egyenetlenségeinek kitöltésére; gitt.
Az asztalos ragacsot kevert, és bevonta a befestendő bútorlapot. A festő ragaccsal tölti ki az ajtó hézagait.
3. Átvitt értelemben: Sületlen, nyers tésztaféle, amely tapadós és élvezhetetlen.
Az asszony mérges, mert ragacs lett a tészta. Ezt a ragacsot nem lehet megenni.
Eredet [ragacs < rag(ad) + -acs (főnévképző)]
