Régészet szó jelentése
régészet (főnév)
1. Régi korok tudománya, amely főleg ásatások segítségével feltárt és rendszerezett tárgyi emlékekkel, anyagi kultúrával foglalkozik.
Egy régészettel foglalkozó tudós érkezett az építkezésnél talált régi sírhoz. A régészetnek köszönhetjük a régi korokból megmaradt tárgyak megőrzését.
2. Oktatás: Egyetemi tantárgy, amely a régi korok tudományágát tanítja az egyetemen.
A régészet fontos tárgy a leendő történészek számára. A régészetet a második évfolyamon kell felvenni a tantárgyak közé.
3. Oktatás: Egyetemi előadás vagy más oktatás, amelyen a régi korokról szóló tudományt tanítják az egyetemen.
A régész hallgatóknak hetente kétszer van régészet. Régészeten az előadást tartó tanár ellenőrzi a megjelenést.
4. Egyetemi tankönyv vagy más szakkönyv, amely a régi korok tudományával foglalkozik.
A hallgató a vizsgára készüléskor a régészetből tanul. A régészet mellé sokszor használ térképet is, ahol megnézi, hogy melyik területről van szó az olvasott szövegben.
Eredet [régészet < régész + -et (főnévképző)]
