Prókátor szó jelentése
prókátor (főnév)
1. Átvitt értelemben: Közbenjáró személy, aki képvisel és előmozdít egy ügyet.
A hivatali munkahelyet kereső fiatalember prókátora a jómódú nagybácsi. A prókátor közbenjárására a fiatalember egy jól fizető állást kap a városházán.
2. Régies: Jogvégzett személy, aki hivatalos meghatalmazás alapján az ügyfele képviselőjeként eljár annak hivatalos ügyében, vagy peres ügyében a bíróság előtt jogvédelmet biztosít neki; ügyvéd.
A válóperben prókátort kell fogadnod – tanácsolta a férjnek a barátja. A szülői ház eladását egy prókátor segítségével intézték az örökösök.
Eredet [prókátor < latin: procurator (képviselő, gondviselő) < curo (gondoskodás, gond)]
