Primitív szó jelentése
(Primitiv szócikkből átirányítva)primitív (melléknév)
Kezdetleges állapotú (személy, közösség), aki nincs az általánosan elfogadott kulturált vagy civilizált állapotban, helyzetben, illetve az ilyen személyre, közösségre jellemző (megnyilatkozás, tett).
A primitív emberek gyakran erővel akarnak megoldani egy problémát. A primitív életszemlélet egyszerűen kezeli az élethelyzeteket. Az őserdőben még ma is élnek primitív közösségek.
Eredet [primitív < francia: primitif (ősi, eredeti) < latin: primitivus, primus (első) < prior (előtt)]
További részletezés
1. Néprajz, történelmi: Ősállapotú (ember, közösség), aki a műszaki civilizáltság legalacsonyabb fokán áll, vagy a történeti létének kezdeti korszakában létezik.
A dzsungelben primitív törzsek élnek, akik nem ismerik a pénzt. A történelmi korokból az ősembert tekintik primitív embernek.
2. Tudományos: Ősállapotú emberre jellemző (szokás, kultúra, gondolkodásmód, dolog), aki a fejlődés legalacsonyabb fokán áll, illetve egy nép vagy az emberiség legalacsonyabb fejlődési fokával kapcsolatos (eszköz, tárgy, dolog).
A primitív nyelveknek nem nagy a szókincse. A régészek egy primitív család kunyhóját tárják fel, ahol primitív eszközöket találnak.
3. Kezdetleges (művészet, módszer, eszköz, tárgy), amely a technika fejlődésének adott vagy következő szakaszához képest fejletlen, elmaradott.
A primitív kisüzemi termelés nem bír lépést tartani a modern gyáriparral. A múzeumban a régi korok primitív eszközei vannak kiállítva.
4. Kezdetleges módon alkotó (személy), aki nem iskolázott egy művészeti ágban, de tehetségéből adódóan mégis művészi színvonalú műveket, alkotásokat készít.
A primitív művész egyszerű ecsetkezelése ellenére mégis művészi képeket fest. A primitív kézműves egyszerű díszítésű tárgyait kézi munkával készíti.
5. Durva, fejletlen színvonalú (személy), aki egy átlagos értelmű, kulturális színvonalú személyhez képest elmaradott.
Egy primitív segédmunkást nehéz megtanítani bármire. Primitív emberek nem csak az iskolázatlanok közül kerülnek ki.
6. Durva emberre jellemző (megnyilatkozás, tett, viselkedés), amely vele kapcsolatos, tőle származik.
Az udvariatlanság primitív modorra vall. A társaságban senki se örült a primitív beszólásnak.
primitív (főnév)
1. Ősállapotú ember, aki a műszaki civilizáltság legalacsonyabb fokán áll.
A misszionárius a primitíveknek hirdeti az igét. A primitívek nem értik, miért kellene feladniuk őseik hitét.
2. Alkotó személy, akinek nem tökéletes a technikája, nem iskolázott az adott művészeti ágban, illetve olyan művész, aki tudatosan alkalmaz ilyen technikát.
A tárlat egy primitív alkotásait mutatja be. A primitívek kiállítását vegyesen fogadja a közönség.
3. Durva személy, akinek iskolázatlan, műveletlen a modora.
A primitívek nem sokat gondolkodnak, inkább az erejükben bíznak. A művelt társaság lenézi a primitívet.
Lezárva 7K: 2012. május 31., 15:07
