Pribék szó jelentése
pribék (főnév)
Aljas ember, aki egy elnyomó hatalom szolgálatában áll. Mindenre kapható, mások elvesztésében, kínzásában hidegvérrel közreműködő személy.
A rabot átadják a pribéknek, hogy vallomásra bírja. A pribék nem válogat a módszerekben a célja érdekében.
Eredet [pribék < középmagyar: pribég (áruló, szökevény) < török: bribeg, purbeg (hitehagyott, áttért vallású)]
Megjegyzés: a szó alakját befolyásolta az azonos eredetű szláv: pribek, pribegh (szökevény) is.
További részletezés
1. A hóhér segédje, aki kivégzéseknél segédkezik.
A pribékek közrefogják az elítéltek. A pribék durván bánik az elítélttel.
2. Tájszó, régies: Aljas ember; mások kirablásából élő zsivány, fosztogató.
A rendőrök a pribéket üldözik. A pribékek lesben állnak a kocsiutat szegélyező bozótban.
3. Régies: Áruló (ember), aki egy ügyet, közösséget hitszegő módon elhagy, és átáll az ellenséghez.
A várat egy pribék akarta átjátszani az ostromlók kezére. Az elfogott pribéket elítélték és kivégezték.
4. Régies, elavult, történelmi: Fosztogató katona, aki a 16. században pénzért magyarból a törökök szolgálatába állt áruló, rabló.
A magyar lovasok üldözőbe veszik a fosztogató pribékeket. Az elfogott pribék azzal védekezik, hogy nyomorúságos volt az élete.
pribék (melléknév)
Régies, elavult: Népét eláruló (személy), aki magyar létére a törökök szolgálatába állt.
A pribék katona átállt a törökök oldalára. A magyarok üldözik a pribék fosztogatókat.
