Praxis szó jelentése
praxis (főnév)
1. Hivatás folytatása, egy foglalkozás törvényes előírások szerinti végzése.
A faluba érkezett új orvos az orvosi praxisát a szolgálati lakásának egyik szobájában végzi. A nagy tapasztalatú ügyvédnek már húsz éves praxisa van.
2. Szerzett jártasság; megszerzett hozzáértés tapasztalat segítségével, amit egy munkafolyamat, módszer lépéseinek sokszori ismétlésével értek el.
A cipészmesternek már nagy praxisa van a cipők talpalásában. A kellő praxis megszerzéséig sokat kell gyakorolni.
3. A gyakorlati élet, szemben az elméleti okoskodással. Célszerű, hatékony tevékenység, amely a hétköznapi életben sikeres.
A talpraesett fiatalember gyorsan beletanul a praxisba. A praxis nem hosszú töprengést jelent az élet problémáin.
4. Régies: Alkalmazási mód, amelyet egy cél elérése érdekében tudatosan felhasználunk; eredmény elérésének gyakorlati módja, eljárása, amellyel egy feladatot végzünk, ügyet intézünk.
A szerelő a bevált praxissal végzi a berendezés javítását. A mester megmutatja az inasnak a megfelelő praxist, ahogy a munkadarabot be kell fogni a gépbe.
Eredet [praxis < latin: praxis (eljárás, gyakorlat) < görög: prakszo, prasszo (tett)]
