Ponton szó jelentése
ponton (főnév)
1. Vízen úszó hídelem; lapos tetejű és fenekű, fémből készült zárt úszó test. Ideiglenes hidat készítenek több ilyen úszó tárgy összeerősítésével.
A híd pontonokból áll össze. Az úszó pontonok még nehéz járműveket is elbírnak.
2. Lehorgonyzott úszó kikötő, amely megkönnyíti egy hajó vagy más vízi jármű kikötését.
A kikötőben a partról pontonok nyúlnak be a vízbe. A hajóról a pontonokra fektetett deszkákon lehet a partra jutni.
3. Lehorgonyzott úszó alap, amelyre egy vízen úszó építményt emelnek.
A csendes öbölben pontonokon ring egy vendéglő. A romantikus, pontonokra szerelt sétány benyúlik a tó vízébe.
4. Úszótalp vízre leszállni képes repülőgépen.
A két ponton elbírja a repülőgép teljes súlyát. A ponton alja könnyedén siklik a vízen felszálláskor.
Eredet [ponton < francia: ponton (hajóhíd) < latin: pontonem, ponto (hajóhíd, komp) < pons (fedélzet, híd)]
