Polarizáció szó jelentése
polarizáció (főnév)
1. Szétválási folyamat egymással ellentétes tulajdonság szerint, amely két, egymással ellentétes jellegű végpont felé indul meg, vagy ilyen végpontok körül zajlik le; ilyen jelenségen alapuló módszer, eljárás; így bekövetkező jelenség.
A polarizáció szétválasztja az azonos jellegű részecskéket. A polarizáció során a különféle részecskék mozgásának iránya ellentétes. A kutató polarizációt használ a kísérlet során.
2. Átvitt értelemben: Ellentét kialakulása és erősödése egymással többé-kevésbé szemben álló álláspontok vagy csoportok között.
A vita során az ellentétes érvek polarizációja figyelhető meg. A szélsőséges nézetek előretörését a közvélemény polarizációja hozta létre. A korábban egységes közösségen belül a vélemények polarizációja miatt szakadás következett be.
3. Fizika: Fényrészecskék mozgásának rendeződése; a különböző irányba rezgő fényrészecskéket szétválasztja egy bizonyos szögben elhelyezett visszaverő felület vagy fénytörő közeg.
A természetes fény részecskéi különféle irányban rezegnek; a polarizáció ezekből kiszűri az egységes rezgéseket. A fény polarizációját kristályokkal is létre lehet hozni. A polarizáció segítségével olyan szemüveg készíthető, amely védi szemet a zavaró fény ellen.
4. Fizika: Elektromos töltések szétválasztódása szigetelőben, elektromos erőtér hatására.
A bekapcsolt áramkör hatására polarizáció megy végbe. A mágneses tér módosítja a részecskék polarizációját.
Eredet [polarizáció < angol: polarisation (polarizáció) < francia: polariser (polarizál < összpontosít, sarkít) < latin: polaris (sarkított, sarkos) < polus (sark, pólus)]
