Pofon szó jelentése
pofon (főnév)
1. Arcra ütés tenyérrel, büntetésként; nyakleves.
A mester leken egy pofont a pimasz inasnak. Egy-két apai pofonnak nevelő hatása van – tartják még ma is sokan.
2. Átvitt értelemben: Sokkszerű megszégyenítés; egy személy önbecsülését romboló megaláztatás.
Nagy pofon volt a korábbi igazgatónak, hogy leváltották tisztségéből. A vereség nagy pofonként érte a korábbi bajnokot.
3. Átvitt értelemben: Nagy csapás; hirtelen fellépő megrázkódtatás vagy szerencsétlenség, amely egy személyt vagy közösséget ér.
Az életben az ember pofonokat kaphat. A betegség diagnózisa egy nagy pofon volt neki. A kapott pofonból fel kell tudni állni.
Eredet [pofon < pofon(csapás) (arcon ütés) < pofa]