Plafon szó jelentése

plafon (főnév)

1. Egy helyiség tetőrésze, amely egy falakkal körülvett helyiségen belül található, és az épület szintjeinek a padlóval szemközti része; egy többé-kevésbé zárt helyiséget felülről lezáró sík felület; mennyezet.

A csillár a plafonról lóg le a szobába. A kápolna plafonját gyönyörű képek díszítik.

2. Átvitt értelemben: Számszerű felső határ; engedélyezett legmagasabb összeg kiadásban, költségvetésben, fizetésben.

A kormány elérte a kiadási plafont. A szülők plafont vezetnek be a gyerekek zsebpénzében.

3. Átvitt értelemben: Legnagyobb teljesítmény, érték, amit korábban már elértek vagy a jövőben elérhetőnek tekintenek.

A fizikában a fény sebessége egy elfogadott plafon a lehető legnagyobb sebességre. Az új világcsúcs egyben egy új plafon is, aminek elérésére a többi sportoló törekszik.

Eredet [plafon < német: Plafond (plafon) < francia: plafond, platfond (plafon) < plat (lapos, sík) < fond (alj)]
Megjegyzés: A szó a boltíves mennyezetek korában az ettől eltérő sík aljú mennyezetet írta le.

Kifejezés

Örömében majd a plafonig ugrik – (nagyon örül, örömében ugrál).

Lezárva 7K: 2014. január 29., 14:46