Piszton szó jelentése
piszton (főnév)
1. Rézfúvós hangszer; könnyen kezelhető, háromszelepes hangszer, amelynek hangereje elmarad a trombita mögött.
A piszton elterjedt hangszere a dzsesszegyütteseknek. A piszton őse a régi postakürt volt.
2. Zene: Rézfúvós hangszer középrésze, amelyen három szelep található; a hangszer ezekkel a szelepekkel szólaltatható meg.
A zenész a pisztont nyomogatja ujjaival. Játék közben nagyon ügyesen kezeli a pisztont.
3. Régies, elavult, műszaki: Mozgó gépalkatrész, dugattyú; munka- vagy erőgép hengerébe pontosan illeszkedő, légmentesen záró, ide-oda járó alkatrész, amely a hengerben levő gázra vagy folyadékra mechanikai erőt fejt ki, vagy attól erőt vesz fel.
A gőzmozdony pisztona lassan megmozdult. A hajócsavart hajtó piszton gyorsan mozog.
Eredet [piszton < olasz: pistone (piszton < dugattyú) < pestone (mozsártörő, döngölő) < latin: pisto, pinso (zúz)]
