Pislákol szó jelentése
pislákol (ige)
1. Halványan világít; nehezen ég, illetve gyengén világít, már-már kialszik; alig észrevehetően látszik.
Még pislákol az izzó fahasáb. Egy gyenge lámpa pislákol a szobában.
2. Változó fénnyel világít egy fényforrás; úgy világít, hogy fénye gyorsan váltakozva erősebb, majd gyengébb.
Az égen csillagok pislákolnak. A hajón észreveszi a kormányos, hogy a távolban egy világítótorony pislákol.
3. Átvitt értelemben: Alig működik egy folyamat, hatás; nagyon kis mértékben, fokban van meg egy észlelhető állapot.
A sebesültben már csak alig pislákolt az élet, de az orvosok mégis megmentették őt. A csapatban még pislákol a győzni akarás, és képes összeszedni magát.
4. Régies, elavult: Szemhéját többször mozgatja; szemhéját vagy szempilláit egymás után többször gyorsan lezárja, majd felnyitja; pislog.
A fiú zavartan pislákol, amikor számon kérik őt az elkövetett csíny miatt. Az öregember szemei ravaszul pislákolnak.
Eredet [pislákol < pisl(og) + -ák (főnévképző) + -ol (igeképző)]
