Pecsétel szó jelentése
pecsétel (ige)
1. Hivatalos jelet nyom rá; nem utánozható bélyegzővel egy irat érvényességét bizonyítja.
Az ügyvéd aláírta és pecsételte a szerződést. A rendőrségen pecsételik az engedélyt.
2. Hivatalosan lezár; a bekulcsolás mellett még bélyegzős ólom- vagy gyurmakorongba szorított zsineggel, huzallal is rögzít a kinyitás elleni biztosítás céljából, hogy illetéktelenek ne menjenek be, ne nyúljanak hozzá, illetve ha az ólomzárat felnyitották, az könnyen észrevehető legyen.
A rendőrség pecsételi a lakást, ahol a nyomozás folyt. A tiltott árukat nagy zsákokban lezárják és ezeket pecsételik is.
3. Szleng: Felületrészt bekoszol; ruhán, tárgyon egy szennyfoltot ejt.
A gyerek zsírral pecsételte az új nadrágját. A nő hamarabb hazament a bálról, mert étellel pecsételte csúnyára a ruháját.
4. Vallási: Jellel mutat; tényt, igazságot bizonyos tettel, dologgal bizonyít, megerősít.
Krisztus az ő vérével pecsételte tanításainak igazságát. A tudós a halálával pecsételte a tanait, mert inkább a halálbüntetést választotta, mint hogy megtagadja, amit állított.
Eredet [pecsétel < pecsét + -el (igeképző)]
