Park szó jelentése
park (főnév)
1. Nagyobb díszkert; egy városban lévő, pázsitos és virágos, ápolt zöldterület sok fával, bokorral, sétautakkal, padokkal és más kényelmi szolgáltatásokkal, látnivalókkal. Kellemes időtöltésre szolgál: az emberek itt sétálnak, beszélgetnek, pihennek, játszanak.
Egy parkban tett séta jó kikapcsolódás. A park egy részén játszótér van. Sokan szoktak délután a parkban kocogni.
2. Átvitt értelemben: Járművek összessége, telepe; egyfajta közlekedési eszközök vagy katonai járművek, fegyverek, gépek (például: ágyúk, hadihajók, repülőgépek) együtt.
A vállalat gépkocsiparkjában főleg kis teherautók vannak. A repülőgép-anyahajó repülőgépparkjához ötven gép tartozik.
Eredet [park < angol: park < germán: park (körbezárt terület) < parren (körbezár)]
