Panteon szó jelentése
panteon (főnév)
1. Emlékmű épület; nagy hatást keltő épület, csarnok, amely a nemzet nagyjainak emlékezetére épült, és képüket, szobrukat vagy esetleg földi maradványaikat őrzi.
Az elhunyt államférfi végső nyughelye a panteonban lesz. A panteont sokan keresik fel fontos évfordulók, ünnepek alkalmával.
2. Átvitt értelemben: Kiemelkedő személyek csoportja, akiket egy emberi közösség, nemzet vagy az egész társadalom nagyon tisztel.
Az emberiség nagyjainak panteonjában nagy tudósok is vannak. A nemzeti színész panteonnak még életében tagja lett a híres művész.
3. Átvitt értelemben: Egy kultúra isteneinek összessége, amelybe beletartoznak egy nép vagy földrajzi terület mitológiájának alakjai; vallásos tiszteletben álló istenek, szentek, szellemek összessége.
A görög panteon főistene Zeusz. A katolikus szentek panteonjába hamarosan felveszik a nemrég elhunyt pápát.
Eredet [panteon < latin: pantheon (panteon, istenek szentélye) < görög: Pantheion („minden isten” szentélye) < pan- (minden) + theiosz (isteneké)]
