Paladin szó jelentése
paladin (főnév)
1. Történelmi: Főnemes, aki vezető szerepet töltött be egy országban; a középkorban az ország vagy egyes nagyobb területek ügyeinek irányítója, főbírája; palatinus, palotagróf.
A vármegye vezetői a paladinhoz fordultak panaszukkal az útvámok miatt. A döntést maga a paladin hozta meg.
2. Történelmi: Királyi testőr; Nagy Károly (i.sz. 742–814) legendás 12 bajnoka közül az egyik.
Egy paladin érkezése jelezte, hogy rövidesen megérkezik a király is. A királynőt hat paladin kísérte.
3. Irodalom: Hős lovag, aki a középkori legendák hős bajnoka.
A lovagi játékban a legvitézebb paladinok csaptak össze. A legmerészebb paladin nyerte el a királynő kendőjét. A legendás Arthur király tizenkét lovagjának egyike volt Paladin.
4. Régies, átvitt értelemben: Nemes szándékú védelmező, egy ügy vagy személy elkötelezett támogatója.
Micsoda paladin ez a férfi: egy vadidegen hölgy védelmére kelt az utcán. Az én paladinom segíteni fog átutazni a veszélyes országon. A nemesek elszánt paladinként támogatták Kossuth terveit.
Eredet [paladin < francia: paladin (lovag) < olasz: paladino (lovag) < latin: palatinus (palotagróf) < palatium (palota)]
